A húszas éveim végén (2000-es évek elején) jutottam arra az elhatározásra, hogy szeretnék létrehozni egy mediterrán parkot, pusztán egy számomra szép környezetet, mindezt rekreációs célból. Természetesen Közép-Európában az itteni éghajlati viszonyok között ez nem olyan egyszerű, de a megfelelő mikroklímájú terület megtalálásához segítséget jelentettek tanulmányaim, a PTE Földtudományi Doktoriskolájában szerzett ismereteim, műszeres terepi mikroklíma méréseim.

Talán nem meglepő, de a megfelelő mikroklímájú terület felkutatása baranyaiként kizárólag a Villányi-hegység déli oldalára összpontosult, amit nem kell különösebben megmagyarázni, de néhány ténnyel azért alátámasztanám a döntésemet.

Az ország legdélebbi hegyvonulatáról van szó, még ha hivatalosan nem is minősül hegységnek, mert a legmagasabb pontja nem éri el az 500 métert, de tájképileg mindenképpen egy hegység képét adja, mert a környezetéből markánsan, hirtelen kiemelkedő vonulatról van szó. Főleg a déli oldala emelkedik ki meredeken a Drávamenti-síkságból, ezzel a déli lejtők falszerű védelmet kapva az északi szelektől. A botanikai ismereteink is megerősítik mindezt, mert hazánkban itt találhatók legmagasabb arányszámban a szubmediterrán és mediterrán fajok a természetes vegetációban.

Másrészről a termesztett növények (primőr zöldségek, gyümölcstermők) fenológiai fázisairól (rügyfakadás, virágzás, termésérés) több évtizedes megfigyelések alapján elmondható, hogy több héttel megelőzi az ország többi részét, korábban virágoznak, teremnek a növények. A konkrét terület, dűlő kiválasztásában a múltban elvégzett mikroklíma vizsgálatok mellett leginkább a környék gazdáinak tapasztalataira, elsősorban a cukorborsó termesztők tapasztalataira hagyatkoztam. A cukorborsó termesztésének komoly hagyományai voltak a Villányi borvidéken, mert a helyi szőlősgazdáknak fontos kiegészítő jövedelmet jelentett a szőlősorok között termesztett cukorborsó. Hagyományosan Katalin napkor (november 25.) vetették és jellemzően már május elején szedték a borsót és vitték az erre szakosodott kereskedők ’borsos’ áron értékesíteni a budapesti nagybani piacra, mint az első hazai primőrt. A helyi kereskedőkkel, nagyobb termesztőkkel beszélve jutottam a Máriagyűd melletti, Tenkes-hegy déli oldalán található Kövesföld dűlőbe, mert még a környéken belül is jellemzően ott volt az első szüret. Miután megvolt a dűlő, azon belül is a művelt részek legmagasabb térszínein (jó hideglefolyás miatt) kerestem eladó területeket és 2005-ben sikerült megvásárolnom az első kettő, egymással szomszédos telkeket, melyeket a későbbiekben, 2013-ig bezárólag további 5 telek vásárlása követett.

A növények telepítése a kerítés megépítését követően 2006-ban kezdődtek és mindezt úgy, hogy a területet növényföldrajzi egységekre osztottam. Az első években leginkább az európai és a kaliforniai mediterrán flóra fajai kerültek a kertbe, de később már Közép- és Dél-Amerika hegyvidéki fajai is, illetve a Távol-Kelet és Ausztrália szubtrópusi monszun fajai is szép számmal képviseltetik már magukat.

Az évek múltával a szakma részéről jövő pozitív visszajelzések alapján érlelődött meg bennem annak gondolata, hogy ez a kert ne csak saját kertészeti vállalkozásom és a közvetlen szakértő környezetem számára jelentsen ismereteket, tapasztalatokat és nem utolsó sorban örömet, hanem a tágabb szakma, illetve akár a laikus érdeklők, minden növénybarát számára is. Mára több mint félezer taxon (faj, alfaj, fajta) virít a kertben, melynek döntő többsége nálunk lényegesen melegebb éghajlatú részéről származik a Földnek.